 |
A levilágító egy ultra-magas felbontású nagy formátumú számítógép kimeneti eszköz. Az eszköz lézer fény segítségével exponál fotografikus filmre vagy brómmal kezelt papírra. Miután a filmet vagy a papírt előhívják, egy nagyon-nagy felbontású fekete-fehér kép keletkezik. A hívó általában egy különálló egységet jelöl a levilágító mellett.
Raszteres képfeldolgozás
A Raszteres képfeldolgozás (Raster Image Processing (RIP)) a nyomási folyamat egy részét képezi, amely során egy kép készül. A kép ezt követően kerül kinyomtatásra a kimeneti eszközön. A bemenet általában egy magas szintű oldal leíró nyelven leírt oldal, pl. PostScript, PDF, XPS, és egyéb képformátumok, melyek felbontása eltérhet a kimeneti eszköz felbontásától. A bemeneti képből lágyító és interpoláló algoritmusok segítségével készül el a kimeneti kép.
A raszteres képfeldolgozás az a folyamat, amely során a vektoros adatból (pl. PostScript) magas felbontású kép jön létre.
Kezdetekben a a RIP egy hardware-esen felépített eszköz volt, amely az oldalt leíró file-t valamilyen illesztés segítségével (pl. RS232) került az eszközbe. Ezek után a hardware-esen létrehozott kép vezérelt egy eszközt, amelyen ki- és bekapcsolta a megfelelő koordinátához tartozó pont megvilágítását.
Ma egy RIP lehet software, amely része az operációs rendszernek, vagy egy olyan program, amely a nyomtatóban található célszámítógép mikroprocesszorán fut (firmware).
Software-es RIP, mint például a GhostScript, vagy GhostPCL univerzálisan használhatóak nem PostScript nyomtatókhoz. A PostScript nyomtatók mindegyikében található egy RIP, amely a magas szintű leíró nyelven érkező oldalból raszteres képet állítanak elő.
A RIP három fő lépésből áll:
- 1. Interpretation
Ebben a fázisban a támogatott oldalleíró nyelven érkező oldalakat értelmezi, és belőlük egy a RIP által használt, belső adat keletkezik.
- 2. Rendering
Az eljárás során a belső használatú adatból kép keletkezik. A praktikus RIP-ekben az interpretation és a rendering fázisok egyszerre történnek.
- 3. Screening
Mielőtt az előzőekben létrehozott kép nyomtatásra kerülne, a képet átalakítják rácsos (halftone) képpé, amely valamilyen mintába rendeződött pontokat jelent. Két rácsozási eljárás vagy típus létezik. Amplitúdó modulált és a Frekvencia modulált.
Az AM rácsozás során a pontok mérete változik a kép adott pontja intenzitásának megfelelően. A pontok egy pontosan meghatározott rács alapján helyezkednek el.
Az FM rácsozásnál a pontok mérete állandó, a pontok helyzete egy területen viszont véletlenszerűen kerül meghatározásra így hozva létre sötétebb és világosabb tónusokat. A pontok helyzetét egy kifinomult matematikai algoritmus vezérli.
A levilágítók felbontása általában 1200dpi és 4800dpi között vannak.
Levilágítás filmen
A levilágító elsődleges feladata, hogy egy olyan filmet hozzot létre, amelyet az offszetnyomásban használt nyomólemezek létrehozásához vesznek igénybe. Ebben a tekintetben a levilágítókat leváltották az ún. Platesetter-ek, amelyek a számítógépből közvetlenül a nyomólemezre hozzák létre a kívánt formát, kihagyva a folymatból a filmet, és a nyomólemez világítását.
További nyomdaipari eljárások viszont a levilágított filmet használják, annak magas minősége miatt.
A levílágító filmje egy ezüst-halogénből álló bevonattal ellátott műanyag film, amely nagyban hasonlít a fotózásban használt fekete-fehér filmekhez, azzal a különbséggel, hogy érzékenységét a levilágítóban használt lézer hullámhosszára redukálják. Ez lehetőséget ad a film kezelésére általában zöld színű biztonsági megvilágítás mellett, megelőzvén a film teljes sötétedését.
Ahol a filmen található ezüst-halogén kristályba foton csapódik, onnan felszabadít egy elektront, amelyet fotoelektronnak nevezünk. A fotoelektron át tud jutni az ezüst-halogén rácson, míg annak felszínén csapdába esik és ott egy ezüst iont alakít át elemi ezüstté. A hosszabb megvilágítás növeli az ezüst csoport nagyságát. Ha elég nagy ezüst csoport jön létre, a hívóban ezek a területek elsötétednek. Így jön létre a filmen a kívánt kép.
Levilágításra vonatkozó áraink